A kutyázás első lépései

1.

Első lépésben, a legeslegfontosabbként!,  el kell olvasni néhány könyvet – legalább egyet magáról a fajról, és egyet a fajtáról.

2.

Második lépésben pedig folyamatosan szerezzük be kutyusunk felszereléseit, így nem terheli meg úgy a pénztárcánkat, mint az egyszerre, hirtelen kiadás.

3.

Harmadikként pedig, bizony-bizony, a lakást is át kell alakítani némileg.

4.

És van egy negyedik fontos lépés is: a környékünkön felfedezni orvost, állateledel boltot, kutyafuttatót, ahová majd lehet rendszerességgel járni. Mindennek utána kell nézni, kérdezni, akár kutyásoktól, akik már ismerik a dürgést, akár a neten is tájékozódhatunk, és az a fő, hogy a legmegbízhatóbb megoldásokat válasszuk!

TEHÁT MINDENT, DE MINDENT MEG KELL TERVEZNI ÉS KIVITELEZNI, MIRE A KIKUTYÁNK MEGÉRKEZIK VÉGLEGES OTTHONÁBA HOZZÁNK!

Én, amikor a kiskutyámat megkaptam, a kezembe nyomták 3 hetesen, teljesen hirtelenséggel, bár valahol számítottam rá, hogy így lesz, a húgoméknál született ugyanis, szóval - hát… varázsütés ért! Aznap estétől hajnalig kiolvastam két könyvet  a spánielekről. Másnap egész nap az almot figyeltem – azon gondolkoztam, hogy megfelelő kutyust kaptam-e, tehát hogy az alomban látok-e hozzám megfelelőbb természetűt – mert már ilyenkor, 3 hetesen szinte lehet látni a kiskutyák egyéniségét. Aztán estére döntöttem: marad az eredeti. Ugyanis a húgom nagyon jól ismerve magányos típusú, távolságtartó természetemet,  a 8 kiskutya közül azt választotta nekem, amelyik ugyan ilyen! Szeretett külön vonulgatni, csendben lenni. Ugyanakkor olyan életrevaló volt, hogy szopcsizását sokszor ugy hagyta abba, hogy anyukája már felállt és ugy huzta maga után, mire leesett a ciciről. Szóval – innentől kezdve, ettől az eldöntős másnapi estétől kezdve, már összetartoztunk. Ezt nem lehet elmondani, csak akkor érti meg valaki, ha tapasztalja. Mint amikor születik egy gyereke az embernek!

Az én kiskutyámtól néhány nap után haza kellett jönnöm Budapestre – Ő Debrecenben született és ugy terveztem, hogy 10 hetes korában hozom el, addigra pedig felkészülök az én „gyerekemre”!  Viszont folyamatosan érdeklődtem róla, 6 hetes korában is meglátogattam, 8 hetes korában is, onnan mentem el egy kis nyaralásra. De hihetetlen, egész idő alatt csak Ő járt az eszemben, minden éjjel vele álmodtam, annyira féltettem, annyira aggódtam, alig vártam, hogy végre már vissza érkezzünk a nyaralásból és vihessem hazafele!

Éjjelre érkeztünk hozzájuk meg, első volt, hogy megnézzem az én Cserjémet. Hajnalban felkeltem, megtisztogattam, és már indultunk is haza, a mi otthonunkba. Fantasztikus érzés volt örökre magamhoz venni!

A felkészülés második lépéséről annyit csak, hogy a leglényegesebb dolgokat sorolnám fel, amik tényleg szükségesek!

Tehát megfelelő tálka viznek, és tálkák az evéshez, hogy mindig tisztát vehessünk elő, tudjuk váltani, legalább 3 kellene. Ezek fém tálak legyenek, mert a müanyagból a nyál által kioldódó méreganyag évek alatt nagyon károsithatja kutyusunk szervezetét!

Be kell szerezni nyakörvet, az első időkben praktikus a hám, automata hosszu- és kézi rövidpórázt.

Valamint rágnivaló rudacskákat – az első perctől, ha rágcsálni kezd, azt kell a szájába nyomni, így meg fogja tanulni, hogy az az övé, azt rághatja, a mienket viszont, bútort, egyebet nem!, mert olyankor meg, ha próbálná, rá kell szólni erősen! Rá szólni, szájába adni az Ő rágóját, és megsimogatni, dicséretképp, hogy érezze, az a jó. Cserje kiskutyám az égvilágon semmit, de semmit nem rágott szét ezzel a módszerrel tanitva!

Az ápoláshoz szükséges dolgokat kell még megvenni, sampon, szőrkefe, egyebek, ezek fajtafüggők, úgyhogy nem kezdenék a felsorolásba.

Én behívó sípot is beszereztem, lázmérőt, és alap gyógyszereket – spot-on cseppeket vagy gyógyszeres nyakörvet az élősködők ellen, féreghajtót, bélflóra stabilizálót hasmenés esetére, kamilla teát szemápoláshoz, tappancs krémnek zsírt, hogy ha lenyalja is, ne ártson, …. stb.stb.

Mindenki  jól átgondolva fogja tudni, mi szükséges a kutyusának!

Mi sportos életre rendezkedtünk be, úgyhogy patak menti, erdős hancúrozásokhoz való dolgokat kellett beszerezni nem csak a kutyusomnak, hanem magamnak is (esőkabát, bakancs, túracipő, hátizsák, ilyenek!).

Ne higgyük azt, hogy játékok tömkelegére is szüksége van a kiskutyának! Egy kiadós kinti játék a többi kutyussal, bottal, a természet dolgaival, (toboz, makk, stb.) lefárasztja annyira, hogy otthon inkább örül a békének, és ha alhat. De ehhez tényleg be kell fektetni az időbe és kinti energiákba!

Én Cserjével az elejétől ezen az állásponton voltam: kint mindent, bent meg csendet - és a mai napig igy vagyunk ezzel. Tudom végezni a munkámat, békésen fekszik mellettem, miközben én csinálom számitógépen a dolgomat - vagy pl. lakásfelujitást is ugy csináltam, hogy ráforditottam az időmet, energiámat elsőnek a kiskutyámra, aztán itthon furhattam, fürészelhettem, müködtek a gépek, festettem, csinálhattam bármit!

Kimozgatva, odafigyelve rá, törődve vele szeretettel, önfeláldozóan, megfelelő táplálás mellett egy türelmes, nyugodt, kiegyensulyozott kiskutyám lett - akit még a dekopirfürész hangja sem zavar, mert az a gazdi kezében van, a gazdiban meg bizik, onnan rossz nem származhat, mégha hangos is! Inkább alukál. A fürész meg hadd zajoljon!

A harmadik pontban irt lakás átalakítás szintén nagyon fontos!

Én, mire hazahoztam Cserjét, felszedem a szőnyegeket mindenhol, hogy a kezdeti „balesetek” könnyen feltakaríthatók lehessenek, körbelambériáztam az összes olyan helyet a lakásban, ahol bebújva elektromos vezetéket érhetett volna el, megcsináltam a helyecskéjét, kialakítottam az etető „szobát”, jól elszeparált helyet kerestem, az előszobát találtam így megfelelőnek, hogy teljes nyugiban kajálhasson, (persze néha oda-oda kell nyúlni vizet adni, tálkába még pár falatot betenni, hogy szokjon minket és ne legyen az ételét gazdájával szemben is védő vadkutya. A kozmetikázáshoz megfelelő helyet kerestem és alakítottam ki, úgy és olyat, ami nagyjából közömbös számára, tehát nem a pihenő helyén kozmetikáztam, mert azért látni fogja mindenki, kezdetben nem igen szeretik a kutyuskák ezt a fajta macerát! És újra stb, stb, mindenki jól átgondolva fogja tudni, mit kell a lakásban megcsinálni ahhoz, hogy kutyusával boldogan kezdjék az életet és ne elsőnek már függönytépéssel kezdjék, azt is le kell szedni ugyanis, mindent, amit játéknak vélhet!, wc-papír tartót feljebb tenni, vegyszereket, mosószereket elzárni,….. és majd a tanulás folyamán mindent fokozatosan vissza lehet állítani az eredetire akár. Cserje így annyira megtanulta vigyázni az itthoni berendezésre, mindenre, hogy a helyecskéjét is, ha megigazítom, még csak nem is mozdít rajta semmit odébb – egyszerűen úgy jó neki minden, ahogy én megcsinálom és ahogy megtanultuk.

A negyedik lépés egyértelmű, nem mélyülnék ebbe bele.