Alap vezényszavak

Egy kiskutyushoz, mint a kisgyerekhez, folyamatosan beszélni kell. Nem szabad lebecsülni őket! Egy gyerek is akkor tanul az anyjától, ha hallja őt beszélni, és ha a tevékenységek közben mindig ugyanazt hallja, meg fogja jegyezni, hogy annak az a neve. Ezzel a kutya is így van – fantasztikusan intelligens és okos élőlények!

Sokan azon a véleményen vannak, hogy a szavak közötti hangkülönbségeket nem érzi a kutya, csak a hangsúlyt érti. Ez, és még sok más is egyébként, amit a szakirodalom állit (tudósok állítják ezeket, kutatók, nem tapasztalattal rendelkező gazda és hát egy kutya teljesen másképpen viselkedik a gazdival, mint laboratóriumi, kísérleti környezetben!), tehát hogy csak hangsúlyt értene, az nem így van! Egy gazdi, aki egyébként etológus volt, 3 kutyának úgy adott nevet, hogy még a mi fülünk megtévesztésre is alkalmasan, egyetlen egy hang különbséget tett – és amikor a kutyákat nevükön hívta, mindhárom tudta, ha az ő nevét mondták.

Elmondom: egy könyv megírására készülök a weboldalam témájában. És ahogy a vázlatot készítgettem, és számolgattam, Cserje hány szót ismer, 150-ig jutottam el kb. Több szót és kifejezést ismer, mint én a kutyanyelvből – pedig azt én is tanulgattam! És ezeket az élőlényeket becsülik oly sokan le!

Nos: az alap vezényszavakhoz visszatérve – elsőnek a nevét kell megtanulnia. Nagyon hamar tudni fogja, hogy őt szólítják, ha a nevét meghallja! Tényleg fordítsunk figyelmet arra, hogy minden tevékenység közben ugyanazt a szót használjuk! És 1 éves kora körülre, de két évesen már pláne, komolyan mondom, mindent fog érteni a kutya!

Minden igét, amit csinálunk dolgokat tehát, mondjuk egymás után többször, hogy rögzüljön. Nagyon praktikus kezdeni ilyenekkel, hogy:

- „pisil”,

- „kakál”,

rövid idő alatt fogjuk látni, mennyire praktikus, ha éppen rohanunk, sietünk valahova, de a kutyust meg kéne pisiltetni előtte, és érti ezt a szót – kivisszük, és mondjuk, „pisil!”, és érteni fogja, mit kérünk, és fog pisilni!

-         „megyünk ki!”,

-         „menjünk haza!”,

-         „üljél le!”,

-         „álljunk meg!”

-         „marad!”,

-         „jó, mehetünk!”

-         „ne menj oda!”

-         „menjünk be!”,

-         „menjünk ki!”,

-         „gyere ide!”,

-         „gyorsan!”,

-         „lassan!”,

-         „nem jó!”,

-         „ez jó!”

-         „köpd ki!”,

-         „kaja jön!”,

-         „mutasd a szádat!”,

-         „emeld a lábad!”,

-         „feküdjél le!”,

-         „kerüljél!”

-         „pihenjünk!”,

……………….. személyneveket, a családtagok neveit, és stb., stb-t, mindent, ami az élettel jár, meg fog előbb-utóbb érteni és jegyezni! Egy olyan kommunikáció indul be, amit mi kezdeményeztünk Ő pedig folyamatosan törekszik megérteni – ezért könnyű megcsinálni!

Közben kézjeleket mindenképpen kell használni, hiszen a testbeszéd az Ő ősi kommunikációs formájuk mégis! Az oroszlánok pl. vadászat közben azt is tudják, ki merre cserkésszen – a vezér a fülével jelzi az irányokat! A farkasoknál a faroktartás nagyon kifejező, majd mi is meg fogjuk tanulni kutyusunktól, hogy farkincájával mire is készül, mit is akar kifejezni, mi várható, mi van, de az inyükkel, fülükkel is kifejeznek, szőrük borzolásával, stb.

Tehát a kézjelek: ha a hangunk nem is ér távolságba, kezünk jelzését látni fogja messziről is kutyusunk és fogja érteni, mit kérünk. Ezért minden fontos alap vezényszóhoz párosítsunk feltétlenül kézjelet is!

A mi esetünkben nekem akkor igazolódott be, hogy mennyire hasznos tud ez lenni, hogy mi így kezdtük és így csináltuk az elejétől, amikor a kiskutyám fülébe toklász ment, és mindkét fülében perforálódott a dobhártya. A hallócsontocskák ugyan vezetik a hangot és hall megfelelően, mindent ért legalábbis, amit mondok neki, de sokszor már ott tartunk, hogy nem kell megszólalnom, elég, ha a kezemmel intek, mutatok, jelzek, komolyan, mint a süketnémák!, és mindent ért csak ezekből is.

Tehát a vezényszavak megtanulása szinte magától megtörténik. De csakis akkor, ha tényleg egy közösséget alkotunk a kutyusunkkal, bevonjuk őt minden dolgunkba, beszélünk hozzá, egyszóval: vele élünk! És ahogy a kisgyerek az anyjától megtanulja előbb érteni a nyelvet, csak később kezd el ő is beszélni, a kutyus is, előbb érteni fog minket, aztán az ő testbeszédével fogja kifejezni magát – nos, ezt pedig nekünk kell megtanulni és  értelmezni!

Csodálatos kaland lesz egy ilyenben részesülni, majd meglátjátok! Ha jól csináljuk, az biztos, hogy ember nem fog minket úgy érteni, mint a kiskutyánk!