A hétköznapok

Már pici korban meg kell tervezni a hétköznapokat: reggel kinti játék, délben és délután is több egészségügyi séta, rövidek, délután egy újból játék a futiban a barátokkal, és végül késő este, vacsi után 3 óra elteltével egy utolsó utcai séta pisilni, kakálni és hogy az ottani zajokat, látványokat is megismerje a kis csemete . Rengeteg tanulnivalóval találkozhatunk akár a futiban, akár az utcán, az életterünk összes állomásánn, jármüveken akár, melyek megtanulása nélkülözhetetlen egy városban élő kutyus számára.

Mi minden napunkat így éltük és igy éljük a mai napig.

Közben a futiban játék előtt, amikor még nem voltak kutyusok, tanultuk az éppen aktuális feladatot: ül, fekszik, marad – ilyeneket.

A hétköznapok nem lehetnek szürkék!

Én minden este a kezdetektől úgy fekszek le, hogy már előre megtervezem, reggel, ha felkelünk merre is induljunk el a kiskutyámmal. Állandó helyre járni, ugyanazt az utvonalat bejárni unalmas és ingerszegény. Ezért mindig változtatom az utjainkat és beiktatok egy kis kávézást is nekem, Cserjének kiflievést – 2 bolt előtt van ilyen szokásunk, egyik a törzshelyeink egyik végében van, másik a másik végében! Úgyhogy attól függ, melyik előtt telepedünk le, hogy éppen melyik irányba indultunk el sétálni. Ez a beiktatott dolog a séta végeztével, jutalomként érvényesül. És megyünk reggel 2 órát ki, dél körül 1 órát, 4 óra körül újból 2 órát, és az esti vacsi után már csak fél órát, de van, hogy kitöltjük az ujabb 2 órát, vagy csak éppen csak e.ü-re, ez mindig a kedvünktől és aktuális erőnlétünktől függ.

Ajánlom mindenkinek: hétvégeken, vagy ahogy tehetjük, terjesszük kifele a „birodalmunkat”! El kell menni kirándulni, ha nem is messzire, de a közeli hegyek, erdők adnak helyet a változatosság megvalósítására. Programokra is el lehet menni, mi pl. voltunk spániel találkozón, voltunk vidéken - ott teljesen más az élet, mások a kutyák! Uj, eddig ismeretlen élőlények vannak, tyukok, malacok, tehenek, lovak - én ilyenekkel is szembesiettem drága Cserjémet!

Vonatozni, villamosozni, metrózni is meg kell tanulni – de ezeket már 16 hetes koráig kell, hogy tapasztalja kiskutya – tehát így az elején eléggé sürget az idő, hogy mindent, de mindent! megmutassunk neki, amivel a mi közös életünk folyamán, közös életterünkön és környékünkön találkozni fog. Ezután már kétkedve fogadja az infókat, nem olyan természetességgel, mint eddig.

A hétköznapokon is, az ünnepnapokon is, mikor kirándulunk, legyünk folyamatosan kontaktusban kutyusunkkal! Figyeljük, játsszunk vele, szeretgessük meg, tanítgassuk, adjunk neki feladatot, dicsérjük, ha jól tejesit, stb, stb. Ez a kinti idő az ő ideje, illetve az ő és a gazdi közös ideje. Sokan gazdik elintézik kint a telefonjaikat, összeverődve elbeszélgetik az időt, a kutya meg csináljon, amit akar! Hát ez teljesen nem megfelelő! Ezt nem így kell! Persze lehet beszélgetni a kintiekkel, tapasztalatot cserélni, egyebek. De a kintlétet ugy fogjuk fel és ugy éljük meg, mint ami egy közös program, a gazda és a kutya közös programja!  Így fog összenőni kutyus és gazda, a közös élmények által! Viszont hiányában ür lesz és szakadék köztük, ez biztos! A célunk pedig nem ez.

A kutyusunkkal közös programjainkon tanulunk meg egymással kommunikálni is, enélkül pedig nem lehet se tanulni, sem haladni, sem élni. Ez az irányitás alapja.

A boldog, felszabadult közös séták, programok pedig irányitás nélkül el sem képzelhetők.