Felkészülni kötelező!

Lényeges!

Az a helyzet, hogy bár kutyázás közben tanulunk legtöbbet, de csak akkor, ha felkészültek vagyunk. Ha folyamatosan olvasunk, filmeket nézünk a kutyázásról, kutyákról, akkor érthetjük meg az ő világukat, akkor tudunk rájuk hangolódni, és akkor tudunk kommunikációba lépni velük – tanítani és nevelni pedig csakis így fog menni! Tehát kell, hogy kutyusunkat megértsük és megértessük magunkat velük. Ha mi teszünk ezért, az tutti, hogy Ő 100-szorosan fog tenni azért, hogy megértsen minket és megértesse magát velünk. Kb. ennyire egyszerű az egész!

Egy kutyus úgy figyel a gazdájára, hogy az valami csoda! De csak akkor, ha a kapcsolat jó.

Én Cserjét sosem bántottam. Soha nem kapott ki tőlem! Persze fegyelmezni kell. De én mindig úgy fegyelmeztem, még!, amikor gyerek volt és szükség volt a nevelésre, most 2 évesen már ritkán van erre szükség, tehát úgy fegyelmeztem, ahogyan a kutyamama szokta a kölykeit. Fejénél megfogja a bőrt, és megrázza a kiskutyát. Bizony, ennyi elég. Bár a harci vagy őrző-védő kutyafajtákkal kapcsolatosan nincsenek tapasztalataim, de akár a Labradornál, akár a Golden Retrivernél, nagytestű kutyák ugyan, de érzékenyek és ez a megrázás elég, hogy felocsúdjanak és magukhoz térjenek a hülyeségből.

Meg kell tanulnunk méltóságteljesnek lenni, nyugodtnak és határozottnak – egy vezér csakis ilyen lehet!

A vezérséget gyakorolni kell minden percben, minden pillanatban! De erről majd külön menüpontban picit részletesebben is beszélek.

A bánásmód teljesen tükröződik egy kutyán! Megfigyeltem, hogy aki parancsol a kutyájának, az a kutya behúzott farokkal teljesit, félve megy a gazdájához, stb. Én Cserjét inkább kérem a feladatokra, határozottan ugyan, de kedvesen, szeretettel. És Ő boldogan megtesz bármit, amire kérem! Tudja, hogy utána dicséretet kap, néha-néha juti falatot. Előfordul, hogy nagy „vadászata” közben éri a kérésem, hogy „Cserje, elég! Menjünk!” – ilyenkor, hogy „Jó, jó anya, csak még egy kört rohanok!” – és mint a kisgyerek, aki még egy utolsót hintázik, aztán szalad az anyucihoz. És én ezt megértem, sosem szidom meg, ha még szagicálva fut egy utolsó kört és utána boldogan teljesítve rohan hozzám. Hányakat látok elrontani, hogy mivel nem azonnal teljesített a kutyája, megveri! Az ilyen kutya nem hogy boldogan nem rohan a gazdihoz, de inkább még szívesebben el is menekülne!

Azt kell megérteni, hogy a kutyusunk házi kedvenc – kinek-kinek gyerekpótló családtag, négylábú társ - és nem egy rendőrségi nyomozó vagy őrző-védő cég beosztottja! Ennyi.

A kellő tudás tesz felkészültté! A hozzáállás az előkészületek alapja. A tudás pedig a boldog együttlét kialakításának a feltétele. És mindehhez a szeretet adja az energiát. Ha szeretet nincsen, nem lesz abból semmi jó! Csak szeretet tesz képessé arra az áldozatra, amit egy kutyusért meg kell hozni. Semmi más nem adhat erőt, hogy pl. vigyük a fenekét ki naponta 4-5 órát is, minden reggel, minden délben, minden este!!!!, és nincs kivétel, nincs pihenő nap! Csak szeretet ad türelmet hozzá, amikor még nem szobatiszta, amikor még kicsi és mindenre meg kell tanítani, amikor még rángatja a pórázt és már szinte elegünk van! – de csak egy pillanatra. A jó gazdi, amilyet minden kutyusnak kívánok, ilyen. Egy pillanatra elfogy a türelme, de aztán folytatja ott, ahol kell.

Hát szóval, fel kell készülni ilyenekre, nem kevés energiát és kitartást válalni és belefektetni, valamint a pénzbeli kiadásokat is - mert nem olcsó egy kutyát finanszirozni, azért ebbe is bele kell gondolni (oltások, orvosi ellenőrzések, chipezés, baj esetén gyógykezeltetés, felszerelések, táplálék, kozmetika, tömegközlekedési jármüveken teljesáru jegy lyukasztás,stb.stb.!

Valamint meg kell érteni és a felfogásunkba beépiteni, hogy egy életre vállaltunk kutyát, nem csak átmenetileg, mert olyan édes, olyan aranyos!, amikor még pici, hanem mert barátot akartunk, aki az élete végéig a barátunk lesz – sőt, nem akarok fellengzős lenni, de igazából ÖRÖKRE! Ilyen csak kutyával lehetséges.

Nekem Cserje az első kutyám. Nem tudtam, hogy a kutyázás ilyen. De azt mondom, igy 2 év elteltével, hogy kár lett volna úgy meghalni, hogy ezt nem tapasztalom meg. Feltétlenül gazdagodtam a kutyám által! Tanított, épített, gyógyított rajtam – más ember lettem! És szerintem jobb.

Hogy ti is így legyetek, „Felkészülni kötelező!”, de tényleg és komolyan!