Ki van a ranglétra tetején?

Falkavezérség

Az a helyzet, hogy ez talán a legalapibb kérdés!

Mig a kiskutya pici, megy az ember után, követi, mint az anyját. Ez a természete. És ahogy elérkezik az a 6-7-8 hónapos kora, nem ismerünk rá! Hirtelen nem hallja meg a vezényszavainkat, nem fogad szót, önállóskodik. Nem csoda ez, a falkában ez a természetes - keresni kezdi a helyét és próbálgatja magát, hogy most akkor ő hová is kerüljön, alárendelt szerepet éljen-e, vagy elérheti a vezérséget.

Vannak vezér tipusu kutyák és vannak vezér tipusu emberek.

Aztán vannak alárendelt tipusu kutyák és alárendelt tipusu emberek.

A mi esetünkben vezér tipusu Cserje kiskutyám is és öntörvényü, domináns természetü vagyok én is. Nem rossz párositás ez!

Sokkal nehezebb felállás egy olyan párositás, ahol vezér tipusu kutyusnak alárendelt tipusu gazdija van. Hát, ott lesznek bajok!

Elmondom, a próbálgatás időszakában mihamarabb meg kell vivni a harcunkat a pozicióért. De tényleg mihamarabb! Nem kell várni vele, mert csak annál nehezebb lesz.

Cserje egyik napról a másikra lett süket a szavaimra. 2 hétig csináltuk ezt. Aztán azt mondtam, ebből elég! Egyik este, amikor eljött a türelmem utolsó pillanata, a kinti sétából nem ugy mentünk haza, mint szoktunk. Gyors, erőteljes léptekkel vittem magam mellett, miután ugy kellett utána mennem, mert nem jött oda a hivó szavamra. Nem szóltam egy szót sem, de a kutyám érezte, hogy valami ezzel kapcsolatos reakcióm van. Itthon szó nélkül, nem kedveskedve, hanem gyors, határozott mozdulatokkal tappancsot töröltünk - a haragom elől bemenekült a helyére. Én meg utána mentem. És a helyecskéjéről szépen kivittem a konyhába. Ott leültettem magam mellé, és elkezdtem komolyan beszélgetni vele. Komolyan, szigoruan. Ő pedig komolyan, nagy szemeket meregetve ült mellettem fegyelmezetten és hallgatott. Amikor elmondtam a mondókámat, 10 percig még igy ültünk csendben egymás mellett. Komolyan, szigoru légkörben. Aztán mondtam: kibékülök veled, menjél aludni! Másnaptól ki volt cserélve! Ujra kezdett hallani, szótfogadni, mint régen.

Minden kutyánál a helyzet fenntartásáért, tehát ha már a gazdi van a vezér poziciójában, és a kutya ezt elfogadta, folyamatosan tenni kell. Az evés szertartása az egyik leglényegesebb kifejezése ennek a jognak a  gyakorlására, tehát hogy ki eszik előbb és ki eszi a maradékot. Ki megy ki előbb az ajtón, ki utána. Ki kezdeményezi a szeretgetést például, ki mondja meg, hogy mi legyen. Tehát nem arra fogunk menni, amerre kutyuskánk menni akar, majd 1 perc mulva arra fordulunk legfeljebb! De mindig az ellenkezője legyen annak, amit ő akar, hogy mi döntsünk! - aztán persze lehet ugy csinálni, hogy a kedvébe járjunk, csak az a lényeg, hogy ő ezt ne érezze. Alárendelt szerepet kell, hogy érezzen!

Olyan gazdi, mint aki én is, hogy nem tud engedni a 21-ből, nincs különösebben nagyon nehéz dolga, bár ha kutyusa is vezérkedik, hát akkor lehet egy kis folyamatos rivarizálás, de általában el tud dőlni mondom, az elején.

Viszont ahol egy engedékeny gazdi van egy vezér tipusu kutyával, húúúúúúúúúú, na ott elszabadulhat a pokol!

Mindenkinek kell, hogy legyen annyi önértékelése, hogy el tudja dönteni magában, képes lesz-e egy ilyen harcra, tud-e irányitó lenni, vezető - mert akinek életvezetési gondjai vannak, az semmiképpen nem fog tudni megfelelően bánni egy kutyával és inkább jobb nem bevállalni. Aki gyenge természetü ugyan, de a párja tud vezető lenni, ott nincsen gond, hiszen a falkának lehet ember vezére. Ennyi.

Az a kutya, aki nem vezér tipusu, és a gazdija sem az, hát...! Az a kutya nem fog tudni boldog lenni. Állandóan azt kell, hogy figyelje, nincs-e veszély, próbál vigyázni a számára érzékelhetően gyenge gazdira. És sosem fog tudni kikapcsolódni, játszani, szagicálni, nézelődve sétálgatni, biztonságérzete hiányában állandóan a feszültséget éli!

Az a kutya, akinek a biztonságérzete meg van a gazdija mellett, a főnök mellett, az rá bizza ezeket a figyelős feladatokat, meg mindent!, a gazdira - és ő boldogan szagicál, vadászgat, rohangál, játszik!

Igy van ez.

Sok kutyán egyszerüen képtelenség felülkerekedni! Képtelenség, mert akkora kan!, és olyan szuka!, hogy nem bir az ösztönén uralkodni és kezelhetetlen. Van ilyen. És ez sem boldog állapot ám! Egy állandó felajzott állapot elveszi a kutya eszét, kedvét, étvágyát, egyszerüen kiváltódhat agresszió, depresszió, sok ilyen nem kivánt dolog.

Az ilyen kutyust nem szabad hagyni kinlódásában - ha nem tenyésztésre van, ha nem párosodhat, jobb ivartalanitani!

Az ivartalanitás a kanokat szelidebbé teszi, az elkóborlás kényszere megszünik, mindkét nemnél ivarszervi betegségek előzhetők meg, és a nyugodtság által meghosszabbodik az életük is 2-3 évvel akár.

Aztán, amiért itt ezt emlitem, a vezérszarva is könnyebben letörhető egy nagyvezérnek! Hiába - az élet csak ugy lehet normális, ha nem a kutyus irányitja, hanem mi, emberek. Városban, a mi környezetünkben, nagy baj lenne, ha a kutya döntene!

Az erőszak nem az én asztalom, tehát - akik a hatalmukat ugy gyakorolják, hogy megverik az állatot, azt én elitélem. Én azt vallom, hogy viselkedéssel kell megmutatni, "ki a Jani", nem durvasággal és brutalitással! Tudom, vannak olyan kutyafajták, akiknél a szakik szerint elkerülhetetlen a megverés gyakorlása. Én ehhez nem tudok hozzászólni. Vagyis  csak annyit, hogy mi, emberek, az eszünket és a fellépésünket használjuk inkább, ne a kezünket, mégha a természetben is sokszor verekedés által dőlnek el a dominancia viszonyok -  és hogy szerintem a kutya azt adja vissza, amit kap, és olyan, amilyenek ővele. Olyan, mint a gazdája! Ismerek kedves, barátságos amstaffot, kedves, barátságos, de határozott gazdával. És ismerek barátságtalan, agressziv, félős spiccet, barátságtalan, agressziv, önértékelési gondokkal küszködő gazdával. Ismerek pitbull kutyát, akit nem lehet elengedni, annyira agressziv, és a gazdája is olyan, hogy nem lehet hozzászólni, se közeliteni, olyan mértékben uralkodik rajta a durvaság. S van az ismeretségi körömben olyan kutyus is, aki nem agressziv ugyan, de szófogadatlan, nem tisztelettudó, hiperaktivan erőszakos a játék tekintetében, ennek a gazdija is, szelid ugyan, de közömbös nyugalmassággal veszi tudomásul, ha kutyája felugrál a gazdikra és összesározza a ruházatukat, valamint az aktivitással mit sem törődve, annak a levezetéséhez semmit hozzá nem járul, ráhagyja a többi kutyára. Na csak ezt a néhány példát mondanám a sok közül.

Mindenki tapasztal majd a kutyás élet során, ebben a kutyás világban ilyet, olyat. És a tapasztalatnál nincsen jobb tanitó.