Táplálás

A kutyus táplálását az első perctől nagyon komolyan kell venni!

Röviden és tömören: a jó minőségű, megfelelő táplálék befektetés valahol! Kutyusunkba be kell, hogy épüljenek a megfelelő anyagok, hogy erős, egészséges nagykutyává váljék, és az idősödéssel ne járjanak együtt különféle betegségek, hanem így legyenek megelőzve azok.

Ma már azért elérhető áron kaphatók prémium kategóriás tápok, azokban minden benne van, amire a kiskutyának szüksége van! Ha lehet, ilyennel etessük, és mellette lehet még kiegészitőnek erősitőket is adni csontozatára, immunrendszerére hatókat, vitaminokat.

Én Cserjét táplálásban is úgy tekintettem, mint egy csecsemőt, majd kisgyereket.

Pici korban többször kell etetni a kutyust, és csak olyan 1 éves kora körülre kell áttérni a napi egyszeri kajáztatásra, vagy az adagot lehet kettőbe osztani, és így kétszeribe odaadni, reggel és este.

Emlékszem, az első vacsoráját hogy védte a kiskutyám! 10 hetesen csak ugy morgott rám! De csak ekkor, egyetlen egyszer!

Aztán beosztva napi 5-szöri, de kis mennyiségből álló étkezéskor a kezemből, pici falatonként etettem kiegészítésként hol almával, hol barackkal, diót, napraforgót szemenként, stb,stb. Lényeg a lényeg: hogy így megtanultunk szépen, lassan enni. Tehát nem felfalni az ennivalót, hanem komótosan, lassan, jól megrágva elfogyasztani. Most 2 évesen is, a vacsiját legalább 10 percig, de inkább 15 percig eszi. És annyira precízen, pontosan, hogy egy morzsa nincs a tálkája mellett, egy vízcsepp a vizes edénykéje mellett, semmi!

És a másik lényeg, ami még az előbb leírtaktól is fontosabb, hogy megtanulta megszeretni a kezemet! Mert bántást sosem kapott tőle, simogatást igen, ennivalót igen – s innentől a kezemmel bármit tehettem! Szájából bármit kivehettem, nyírhattam a szakállát, szája menti lobboncokat, talpszőrét, trimmelhettem akár a szeméről is a szőrt! Az egész testét bizalommal átengedte a kezemnek!

És a kézből etetés egyfajta bensőségesség kialakulását is előidézi. Nem szabad kihagyni!

Vannak kutyusok, akik nem hajlandók megenni a tápot, konzervet. Az én kis Cserjém a tápot  kb. 7 hónapos koráig ette meg – aztán kész, nem kellett tovább neki. Próbáltam sok féle, jó minőségű tápot beletukmálni, de csak a főzött ételt volt hajlandó elfogyasztani.

Én az ellátó boltban vadhúst szeretek venni – abban nincs ugy antibiotikum, mint pl. a csirke vagy pulyka húsban! - ezért döntöttem a vadnyesedék mellett. Aztán ez rizzsel, tésztával megfőzve és különböző gyógynövényekkel ízesítve, mint pl. köménymag, körömvirág, bazsalikom, ezek mind jótékony hatásúak, emésztést elősegitőek, immunrendszer erősítők, stb., tud tápláló lenni. Tápláló a tojássárgája, kell adni zöldségfélét, sajtot, kefirt! A farkasok növényevő állatokat vadásztak elsősorban, és amikor az elfogyasztásra került a sor, megették bizony a béltartalmat is, innen jutott a szervezetükbe növényi eredetű tápanyag – erre nagyon oda kell figyelni! A csak húson élő kutyusnak előbb-utóbb hiánybetegsége lesz!

Szőrminőséget is jótékonyan befolyásolja és nagyon egészséges naponta kevés olívaolaj, a szűz olívaolaj, az az igazi!

Kerülni kell a sót, cukrot, a hagymaféléket, krumplit, szőlőt, puffasztó zöldségeket mértékkel lehet adni, stb.

És!, egy kis vitamin kiegészítőt bele lehet csempészni a husi közzé, sőt kell mindennap! Különbözőeket lehet kapni patikákban, pont a házi koszton élő kutyusok számára fejlesztették ezeket ki.

Csontot adni: a fogaknak tesz jót, tisztítja – egyébként semmi tápláló ereje nincsen a csontnak. És annyi jó van még benne, hogy rágicsálása leköti a kutyust, kirágja magából az esetleges stresszet. Sajnos az én kiskutyám annyira kiegyensúlyozott és nyugodt, hogy nincs ilyen rágcsálási mániája - egyáltalán nem kell neki csont! Bár adok neki, de csak ráfekszik, birtokolja egy kicsit, aztán közömbösen nem is érdekli tovább.

Hát kb. ennyit írnék röviden a táplálás lényegének összefoglalójául. De számtalan információt fog adni maga az élet, amikor már benne lesztek, ha meglesz a kutyusotok! Van, amelyik megeszi a gyümölcsöt, az én kutyusom nem – én sem szeretem. Van, aki imádja a tésztát – Cserje nem szereti, én sem. A kutyáknak is van izviláguk és különbözhetnek e tekintetben egymástól, mint ahogy egyéniségnek is mindegyikük külön az!